Megdöbbentem, de nem először
Ma is úgy kezdtem a napot, mint mindig, már hosszú évek óta. Kezembe vettem kedvenc lapjaimat egy kávé szürcsölgetése közben, azután meg leültem a számítógép elé, és irány az internet, mert ott juthat az ember leggyorsabban friss információkhoz a világ állásáról.
És ismét megdöbbentem, de nem először. Sajnos azt kell hinnem, hogy még nagyon sok ilyen döbbenetet kell elviselni, amíg jelentősen konszolidálódik a helyzet hazánkban.
Szóval megértem én, hogy a kormány kormányoz, hozza a törvényeket, alakítja az életünket a kiérdemelt felhatalmazásnak megfelelően. Az ellenzék meg bírál, kritizál és mindent meg tesz annak érdekében, hogy bebizonyítsa először is önmagának, de mindenkinek, hogy nem jól mennek a dolgok az ország kormányzását illetően. Mert csak úgy jó az országnak, ahogy ők irányították. De akkor miért váltotta le őket az istenadta nép? De ez náluk nem számít, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az éppen kormányzó pártokat lejárassák, ha nincsenek tények, akkor hát hazugsággal. Ez nálam, mint egyszerű állampolgárnál belefér a demokrácia kereteibe, csak az nem, hogy mindezt egy olyan ellenzék teszi, akiről köztudott,-hiszen ők mondták- hogy csak hazudtak és nem csináltak semmit. Meg ráadásul, mint ahogy az igazságszolgáltatás számos esetben kimondja, loptak is. Nem keveset, de sokat. És ilyen előzmények után azt kell olvasnom az egyik újság hasábjain, de magától az állítás tevőtől is, hogy a kormány lop.
„A kormány le akarja nyúlni a nyugdíjpénztárosok pénzét. Ez kérem szépen lopás. Ez nem kölcsön, ez lopás. A kölcsönhöz szabad akarat és két fél beleegyezése kell. Ráadásul a kölcsön visszajár.”
Értelmezésem szerint ezzel az állítással több baj is van. Az első mindjárt az, hogy minden bizonyosságot nélkülözve teszi azt a súlyos állítást, hogy a kormány lop, vagyis elveszi a pénzt, amit nincs is szándékában visszaadni. Ezt ő nyilvánvalóan nem tudhatja, csak feltételezi, mert ezzel jól lehet manipulálni a politikailag tántorgó embereket. A másik baj ezzel a kijelentéssel pedig az, hogy tudat alatt bevallja az igazságot. Vagyis arra tesz utalást, hogy ezeket az óriási összegeket valójában bizonyos körök maguknak akarják.
Mintegy freudi elszólással így fogalmaz:”A kormány le akarja nyúlni a nyugdíjpénztárosok pénzét.”
Vagyis, nem a nyugdíjasok pénzéről beszél, hanem a nyugdíjpénztárosok pénzéről, ami nyilvánvalóan nem egyenlő azokkal, akik ezeket az összegeket hosszú évek alatt apránként befizették, mint nyugdíj járulék, hogy majd az szolgálja megélhetésüket a nyugdíjba vonulást követően.
