Na tessék
Na tessék! Ma ismét borongós nap van. Néha esik is. Az eső. Ebben csak egy a jó, hogy a ronda elkoszolódott havat elmossa. Mert egyébként olvad is. Lehet, hogy ettől, de nagyon álmos vagyok. Reggel ugyan kicsit korán keltem. Nem volt még hét óra. Rögtönöztem egy macskamosdást, begyújtottam a cserépkályhába, utána reggeli és kenyérsütés, meg főzés. Mert imádok főzni! De nagyon szeretek kenyeret sütni is. A nejemmel kötöttünk egy megállapodást, miszerint az övé a mosás, vasalás, takarítás, az enyém meg a főzés, kenyérsütés, meg a kályha. Három-három! Ez ám a szocializmus! Mindenkinek egyenlően.
A cserépkályhát nem adnám semmi kincsért. Imádom! Amikor még nem volt, azt hittem az milyen macerás. Nem igaz. Reggel bekészítem a gyújtóst és egyszerre rárakom az egész napra való fát, (10-12 kg) meggyújtom, két óra alatt leég, lezárom és másnap reggelig ontja a meleget. Ez napi fél órai tevékenység. Közben hallgatom a híreket. Leginkább valamelyik TV Híradó jöhet számításba. Az MR1 csak addig, amíg vízszintes helyzetben vagyok. Meg az előbbit jobban kedvelem, mert olykor rá is lehet nézni az eseményekre, így biztosítva van, hogy ne felejtse el az ember a káromkodást se.
A főzés? Azt szórakozásból csinálom, úgy mint a kenyérsütést is. Mindkettőnek meg van a maga története, hogy miért művelem. A főzést azért honosítottam meg hobbijaim között, mert az üzemi kaják sok esetben más sorsot érdemelnek. A kenyérsütés esetében többrétű a dolog! A nejemmel több esetben szemtanúi voltunk, hogy kétes külsejű emberek hogy fogdossák a bolt polcain kirakott kenyereket egymásután. Nem is beszélve, hogy mi kerül bele.
Szóval, most már egy jó ideje sütöm a kenyeret. Ez ám az igazi! A múltkor a nejem hozott haza egy szeletelt kenyeret celofánba csomagolva, mert véletlenül elmaradt az itthoni sütés. Kibontottam és egy-egy szelet után összenéztünk...és hozzáfogtam egy kenyeret sütni. Erről is sokáig azt hittem milyen macerás. De így, géppel egyáltalán nem az. Mindössze tizenöt perc, amíg bekészítem és három óra múlva kiveszem a kész kenyeret, miközben a finom friss illat tölti be a konyhát. És tudom, hogy miből készült a mi kenyerünk és rajtam kívül más nem nyúlt hozzá.
