Még csak hajnali négy...
Még csak hajnali négy. Kimentem a budira, hogy könnyítsek magamon, mert a hólyagom pattanásig feszült. Erre ébredtem. Igazán jól esett megszabadulni! Azután ismét be a paplan alá, hogy még egy jót aludjak, amíg a rádió ébreszt.
A kezem észrevétlenül a szomszéd paplan alatt matatott. Nem utasítottak vissza. Rövid ideig tartott, amolyan félálombeli... Talán tíz perc, esetleg negyedóra. Életem egyik legszebb negyedórája! És még mindig nincs öt óra! Próbáltam elaludni, de nem ment. A fejemben mindenféle gondolatok zakatoltak és komolyan egy örökkévalóságnak tűnt e rövid idő, amikor végre megszólalt a rádió pontban hatkor.
Hatóra van, az MR1 híreit hallják kedves hallgatóink-hangzott a kellemes női hang és belekezdett a hírek olvasásába. És ekkor ért a nem mindennapi meglepetés. A hírek minden mondata azt tudatta az ébredő országgal, hogy az elmúlt huszonnégy órában kit hallgatott ki a rendőrség, kit gyanúsított meg az ügyészség, kit helyezett előzetes letartóztatásba és a már ott levők közül kire hány évet kért az ügyész, mint letöltendő fegyház büntetés. És a nevekből, pozíciókból lehet tudni mindegyikük politikai hovatartozását.
Hogy mi jár a fejemben ilyen hírek hallatán? Csak az, amit nem régen mondott közülük valamelyik „igazmondó”, hogy: az ő csapatuk csupa becsületes és tisztességes emberekből áll. Íme, ezek a hírek is azt bizonyítják...
Inkább csináltam volna a negyedórából fél, vagy inkább egy órát. Valószínűleg örökké fogom bánni.
