tag:blogger.com,1999:blog-85443998187572280472024-03-08T05:01:45.214-08:00Az én naplómMert a gondolkodó embernek lehetnek értékes gondolatai, melyeket érdemes lejegyezni!Jámbor Vándorhttp://www.blogger.com/profile/14861876161270208852noreply@blogger.comBlogger9125tag:blogger.com,1999:blog-8544399818757228047.post-68208311669677870692010-10-15T05:26:00.003-07:002010-10-15T08:19:05.710-07:00<strong>Megdöbbentem, de nem először</strong><br />
<br />
Ma is úgy kezdtem a napot, mint mindig, már hosszú évek óta. Kezembe vettem kedvenc lapjaimat egy kávé szürcsölgetése közben, azután meg leültem a számítógép elé, és irány az internet, mert ott juthat az ember leggyorsabban friss információkhoz a világ állásáról, de főleg kis hazánk lassan javuló helyzetéről. <br />
<br />
És ismét megdöbbentem, de nem először. Sajnos azt kell hinnem, hogy még nagyon sok ilyen döbbenetet kell elviselni, amíg jelentősen konszolidálódik a helyzet hazánkban és nem kell attól tartani, hogy visszatérnek, akik ide juttatták az országot.<br />
<br />
Szóval értem én, hogy a kormány kormányoz, hozza a törvényeket, alakítja az életünket a kiérdemelt felhatalmazásnak megfelelően. Az ellenzék meg bírál, kritizál és mindent meg tesz annak érdekében, hogy bebizonyítsa először is önmagának, de mindenkinek, hogy nem jól mennek a dolgok az ország kormányzását illetően. Mert csak úgy jó az országnak, ahogy ők irányították-gondolják ők. De akkor miért váltotta le őket az istenadta nép? De ez náluk nem számít, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az éppen kormányzó pártokat lejárassák, ha nincsenek tények, akkor hát hazugsággal. Egyetlen cél vezérli őket, hogy a hatalmat visszaszerezzék.<br />
<br />
Ez nálam, mint egyszerű állampolgárnál belefér a demokrácia kereteibe, csak az nem, hogy mindezt egy olyan ellenzék teszi, akiről köztudott,-hiszen ők mondták- hogy csak hazudtak és nem csináltak semmit. Meg ráadásul, mint ahogy az igazságszolgáltatás számos esetben kimondja, loptak is. Nem keveset, de sokat. <br />
És ilyen előzmények után azt kell olvasnom az egyik újság hasábjain, de magától az állítás tevőtől is, hogy a kormány lop. Idézet következik a nagy klasszikustól:<br />
<br />
<strong>„A kormány le akarja nyúlni a nyugdíjpénztárosok pénzét. Ez kérem szépen lopás. Ez nem kölcsön, ez lopás. A kölcsönhöz szabad akarat és két fél beleegyezése kell. Ráadásul a kölcsön visszajár.” </strong><br />
<br />
Értelmezésem szerint ezzel az állítással több baj is van. Az első mindjárt az, hogy minden bizonyosságot nélkülözve teszi azt a súlyos állítást, hogy a kormány lop, vagyis elveszi a pénzt, amit nincs is szándékában visszaadni. Ezt ő nyilvánvalóan nem tudhatja, csak feltételezi, mert ezzel jól lehet manipulálni a politikailag tántorgó embereket. A másik baj ezzel a kijelentéssel pedig az, hogy félre érthető. Úgy is lehet érteni, hogy tudat alatt bevallja az igazságot. Vagyis arra tesz utalást, hogy ezeket az óriási összegeket valójában bizonyos körök maguknak akarják. Nevezetesen azok, akik a nyugdíjpéntárak vezérei. Mint ahogy ezt sok példa bizonyítja a világban. <br />
Ebből eredően van nagy bizalmatlanság a magánnyugdíj-pénztárakkal szemben. Ugyanis senki sem szeretné, hogy az élete során összegyűlt pénzével valaki kereket oldjon. És az teljesen mindegy, hogy az egy kormány, vagy intézmény vezető csapata.<br />
<br />
Mintegy freudi elszólással így fogalmaz: <strong>”A kormány le akarja nyúlni a nyugdíjpénztárosok pénzét.” </strong>Zseniális alakítás, amit majd lehet magyarázni!<br />
<br />
Vagyis, mintha nem a nyugdíjasok pénzéről beszélne, hanem a nyugdíjpénztárosok pénzéről, ami nem biztos, hogy egyenlő azokkal, akik ezeket az összegeket hosszú évek alatt apránként befizették, mint nyugdíj járulék, hogy majd az így összegyűlt összeg szolgálja megélhetésük alapját a nyugdíjba vonulást követően.<br />
<br />
Ettől ma is megdöbbentem, de nem először és sajnos azt kell hinnem, nem is utoljára.Jámbor Vándorhttp://www.blogger.com/profile/14861876161270208852noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8544399818757228047.post-10899424473802953432010-10-15T05:26:00.001-07:002010-10-15T05:26:06.992-07:00Megdöbbentem, de nem először<br />
<br />
<br />
Ma is úgy kezdtem a napot, mint mindig, már hosszú évek óta. Kezembe vettem kedvenc lapjaimat egy kávé szürcsölgetése közben, azután meg leültem a számítógép elé, és irány az internet, mert ott juthat az ember leggyorsabban friss információkhoz a világ állásáról. <br />
<br />
És ismét megdöbbentem, de nem először. Sajnos azt kell hinnem, hogy még nagyon sok ilyen döbbenetet kell elviselni, amíg jelentősen konszolidálódik a helyzet hazánkban.<br />
<br />
Szóval megértem én, hogy a kormány kormányoz, hozza a törvényeket, alakítja az életünket a kiérdemelt felhatalmazásnak megfelelően. Az ellenzék meg bírál, kritizál és mindent meg tesz annak érdekében, hogy bebizonyítsa először is önmagának, de mindenkinek, hogy nem jól mennek a dolgok az ország kormányzását illetően. Mert csak úgy jó az országnak, ahogy ők irányították. De akkor miért váltotta le őket az istenadta nép? De ez náluk nem számít, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az éppen kormányzó pártokat lejárassák, ha nincsenek tények, akkor hát hazugsággal. Ez nálam, mint egyszerű állampolgárnál belefér a demokrácia kereteibe, csak az nem, hogy mindezt egy olyan ellenzék teszi, akiről köztudott,-hiszen ők mondták- hogy csak hazudtak és nem csináltak semmit. Meg ráadásul, mint ahogy az igazságszolgáltatás számos esetben kimondja, loptak is. Nem keveset, de sokat. És ilyen előzmények után azt kell olvasnom az egyik újság hasábjain, de magától az állítás tevőtől is, hogy a kormány lop.<br />
<br />
„A kormány le akarja nyúlni a nyugdíjpénztárosok pénzét. Ez kérem szépen lopás. Ez nem kölcsön, ez lopás. A kölcsönhöz szabad akarat és két fél beleegyezése kell. Ráadásul a kölcsön visszajár.” <br />
<br />
Értelmezésem szerint ezzel az állítással több baj is van. Az első mindjárt az, hogy minden bizonyosságot nélkülözve teszi azt a súlyos állítást, hogy a kormány lop, vagyis elveszi a pénzt, amit nincs is szándékában visszaadni. Ezt ő nyilvánvalóan nem tudhatja, csak feltételezi, mert ezzel jól lehet manipulálni a politikailag tántorgó embereket. A másik baj ezzel a kijelentéssel pedig az, hogy tudat alatt bevallja az igazságot. Vagyis arra tesz utalást, hogy ezeket az óriási összegeket valójában bizonyos körök maguknak akarják.<br />
<br />
Mintegy freudi elszólással így fogalmaz:”A kormány le akarja nyúlni a nyugdíjpénztárosok pénzét.”<br />
<br />
Vagyis, nem a nyugdíjasok pénzéről beszél, hanem a nyugdíjpénztárosok pénzéről, ami nyilvánvalóan nem egyenlő azokkal, akik ezeket az összegeket hosszú évek alatt apránként befizették, mint nyugdíj járulék, hogy majd az szolgálja megélhetésüket a nyugdíjba vonulást követően.Jámbor Vándorhttp://www.blogger.com/profile/14861876161270208852noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8544399818757228047.post-56699532785063965832010-09-24T07:10:00.001-07:002010-09-24T08:04:56.070-07:00<strong>Elmúlt a nyár</strong><br />
<br />
Elmúlt a nyár és a hét elejétől már az ősz első napjait éljük. Olyan gyorsan telt az idő, hogy a sok tennivaló között igencsak megfeledkeztem a naplómba való jegyezgetésről. Pedig téma lett volna bőven. Hiszen azóta cseréltünk kormányt is. És az új kormányfő azt mondta egyik beszédében, hogy a porig rombolt országot csak úgy lehet újjá építeni, ha mindenki a maga területén megteszi a tőle telhetőt. És valószínűleg neki van igaza!<br />
<br />
Hát a nejemmel mi ehhez tartottuk magunkat és a nyár folyamán felújítottuk a házunkat. De hogyan? Ilyen nehéz gazdasági helyzetben? -kérdezhetné valaki. Igen, mert az elmúlt tíz év alatt azokat a pénzeket félre raktuk, amin mehettünk volna nyaralni, mint azelőtt. <br />
<br />
És nem is kellett mást tenni, mint ez idő alatt lemondani a nyaralásról. Ugyanis mi időben beláttuk, hogy választanunk kell. Mivel romlik a ház állaga, és azt maximum tíz éven belül fel kell újítani, ezért vagy nyaralunk minden évben tovább, vagy összerakjuk azokat a pénzeket és amikor együtt van a szükséges összeg, akkor újjá építjük az országot. Pardon, a házunkat. <br />
<br />
De azt hiszem nem is kellett volna helyesbítenem, hiszen kettőnknek a saját házunk egy egész országot jelent. Azt is mondhatnám, hogy ha az ország minden lakója ennyit megtenne, akkor hazánk rövid idő alatt felvirágozna. <br />
És az országnak se kellene mást tenni ehhez, mint elhagyni minden olyan kiadást, ami nem feltétlen szükséges és azokat a pénzeket mindig szigorúan berakni az ország vászontarisznyájába. Aztán amikor együtt van egy jelentős összeg, azt szigorúan csak arra kellene használni, hogy az ország épüljön, ne pedig egy szűk réteg egyfolytában nyaralni járjon rajta. <br />
<br />
Mert amíg mi spóroltunk, addig ők nyaraltak. Vitték a pénzt borítékban, nokiás dobozban és még ki tudja hogyan. A ház meg leromlott. Akarom mondani az ország. És ahhoz, hogy újjá lehessen építeni, most kezdődik a tíz év. <br />
<br />
A különbség csak annyi, hogy amíg mi a nejemmel előre láttuk, felértük ésszel, hogy hamar eljön a felújítás ideje, ezért előre takarékoskodtunk. Sajnos addig országos színten nem ez történt. Csupán osztogatás-fosztogatás és felelősség áthárítás. De reméljük az országnyomorító korszaknak mindörökre vége már.Jámbor Vándorhttp://www.blogger.com/profile/14861876161270208852noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8544399818757228047.post-85099944223500986552010-03-16T07:10:00.001-07:002010-10-05T10:08:43.056-07:00<strong><span style="font-size: large;">A mi éveink</span></strong><br />
<br />
Ma reggel kaptam a postaládámba ezt a kis összefoglaló filmet, amit rögtön megnéztem és ajánlok mindenkinek megtekintésre.<br />
<br />
Mert évek óta rendszeresen figyelem a napi híreket, elemzéseket a különböző médiafelületeken. <br />
<br />
A széljárástól függően erős különbségek vannak. Bizonyos újságok híradásaiban, vagy elemző műsorokban elmondják ugyan a szomorú tényeket nagyon röviden, de a tudósítás, vagy beszélgetés 99%-a meg akarja magyarázni, hogy ez már csak így van rendjén. Senki nem tehetett volna mást, hiszen a világ válság...! <br />
<br />
Nagy szerencse számukra, hogy jött a világméretű pénzügyi katasztrófa! Így tudnak mire hivatkozni. Arról hallani se akarnak, hogy esetleg bennük is van hiba. Sőt először is bennük van a hiba, ami nem egyszerűen csak hiba, de egyenesen bűn. <br />
<br />
A napokban olvastam valahol, hogy hazánk a korrupciót illetően az egyik legrosszabb hellyel büszkélkedhet a világban. Nahát! <br />
<br />
Mivel jól tudjuk abból az időkből, amikor még nem volt ilyen mértékű e jelenség hazánkban, hogy a korrupció képes „megenni” egy országot. És ezt ők tanították velünk. Sőt azt is, hogy a korrupció bűn, amit büntetni kell. De akkor most hogy is állunk? <div style="text-align: center;"><br />
<span style="color: #76a5af;">-</span><br />
<a href="http://amieveink.blog.hu/"><strong><span style="background-color: #cc0000; color: yellow; font-size: x-large;">Helyette inkább itt a film</span></strong></a></div><br />
<div align="center"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
</div>Jámbor Vándorhttp://www.blogger.com/profile/14861876161270208852noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8544399818757228047.post-12262145738417315922010-02-28T07:35:00.001-08:002010-10-05T10:11:19.672-07:00<strong>Azt mondod...?</strong><br />
<br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Azt mondod ma van február 28-adika, a tél utolsó napja, meg az SZDSZ-é, meg az MDF-é, meg az MSZP-é, és vele együtt a balliberális ámokfutásé is? </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Azt mondod nem csak Magyarországon, de globális méretekben is? </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">És azt is mondod, hogy a globális felmelegedés az oka? </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ezt nem értem! Ja, vagy úgy, a politikai globális felmelegedésből lett elege a világnak! Azt nem csodálom! </span><br />
<br />
Hogy is lehet egy olyan világraszóló őrültséget követendőnek tekinteni, hogy az óvodások nevelése a nemtelenségen alapuljon. Vagyis legyen olyan a fiú gyermek, mint a lány gyermek. <br />
Esküszöm, az bolond, aki így neveli a gyermekeit. De az még inkább, aki a más gyermekeit neveli így. <br />
<br />
Mert a saját gyermek az magánügy, de a más gyermeke, az már nem, az már közügy, de úgy is mondhatnánk társadalmi ügy. <br />
Azt mondod nem elegendő a tömeg azokon a bizonyos felvonulásokon? És akarnak gyártani nemtelen tömegeket? Majd a felnövő nemzedék tagjai, amikor párkapcsolatba kerülnek, akkor el fogják dönteni, hogy melyikük szüljön gyermeket? Mert szerintük az csupán döntés kérdése! Ahhoz a természetnek, a genetikának, a nemiségnek semmi köze. <br />
<br />
Azt mondod meg bolondult a világ? Mert ez az egyetlen elmeháborodott gondolat is azt támasztja alá. <br />
Vagy így kívánják elérni, hogy a Föld lakóinak számát hét milliárd közeléből le redukálják a felére? <br />
Ennek bizony van némi realitása, hiszen örökbefogadással nem növekszik a népesség. <br />
<br />
Azt mondod nem tart már soká? De miért? Csak azért, mert a természet törvényei ellen nem sokáig lehet cselekedni? <br />
Igen, voltak olyanok, akik a folyók folyását akarták megfordítani. Láthatjuk hová vezetett "okoskodásuk"! Voltak arrafelé olyanok is, akik az emberek született természetét akarták megváltoztatni. <br />
<br />
Mint tudjuk, minden kisgyermek kapitalistának születik és a legvéresebb kommunisták is tovább erősítették gyermekeikben a kapitalista szellemet, míg aztán azt várták el a társadalomtól, hogy legyen mindenki kommunista, csak ők nem. De ez sem sikerült nekik. <br />
<br />
Az első két állításban biztosan igazad van. De mi van a többivel? <br />
Az SZDSZ már nulla. Ők maguk mondták ezt. <br />
De azt mondod az MDF is? <br />
Igen, mert napjainkban nagyon gyér a tulipán termés. Ami terem, az is piros. Azután meg egy bizonyos madárfaj is tépázza a valaha volt szép nagy tulipánültetvényt. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben a két főtulipán megbokrosodott. Azt gondolták, így majd létre hoznak egy szép nagy ültetvényt, de a jelen eredmények a tavasz közeledtével sem biztatóak, mert csak nagyon gyenge minőségű palántákat sikerült beszerezni. <br />
Állítólag százhetvenhatot? <br />
<br />
Azt mondod nem biztos, hogy termékeny lesz az okoskodás? <br />
Bizony, mert a még elvétve meglevő nemes tulipánok nem szeretnék, ha kereszteznék őket a szegfűvel. <br />
<br />
Szóval azt mondod? <br />
Igen, hogy fura egy csokor ez az ibolya-tulipán-szegfű kombináció, mely fölött a madarak röpködnek. <br />
Persze közülük is sok szárnyaszegetté vált, megtépázta őket az idő. Némelyik le is esett és soha többé nem száll fel a magasba. <br />
<br />
Azt mondod a szegfű is? <br />
Alighanem! Ők eddig csak egy problémával küzdöttek. Irtóztak a narancs színtől. De most, hogy hervad a csokor, további két baj is nyomja szirmaikat. Ugye az ősbaj továbbra is a narancs fóbia, de ezt időnként háttérbe szorítja a jobbtól való félelem. <br />
Mert nekik akkor jó, ha mindenki másnak rossz. És nem akarják a váltást, hogy nekik legyen rossz, mindenki másnak jobb. <br />
A harmadik nagy gondjuk, hogy ezt az állapotot veszélyezteti ma minden. Amerre fordítja a fejét a szegfű, mindenhol csak a baj! <br />
<br />
Nocsak. Milyen bajt látsz? Hiszen szerintük minden rendben van. <br />
Igen, annyira, hogy a híradók sok esetben csak azt sorolják egymás után, hogy hol milyen korrupció került napvilágra és azt te is kiértheted a híradásokból, hogy annak gyökerei mely ültetvényekben burjánzik. <br />
<br />
És mit gondolsz, mi lehet a megoldás? Csak azt, amit te is gondolsz: jöjjön a tavasz és legyen egy nagy madár röptetés, meg a melegházba csak a legértékesebb palántákat ültesse be a nyolc milliónyi kertész.Jámbor Vándorhttp://www.blogger.com/profile/14861876161270208852noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8544399818757228047.post-51529936692267541612010-02-23T08:57:00.001-08:002010-07-29T00:14:48.373-07:00<strong><span style="font-size: large;">Zúzapörkölt és aktfotó</span></strong><br />
<br />
A mai napot nem igazán nekem találták ki. Ahogy mondani szokták, erre a napra minden össze jött nekem. <br />
Kikísértem a feleségemet a kapuig, mert indult dolgozni. <br />
Még fél nyolc se volt. Bele néztem a leveles ládámba, de csak egy csomó szemetet találtam, melyeket megnyitás nélkül dobáltam egymásután a kukába. <br />
Még egy lekérdezés és most egy-két értelmes dolog is előbukkant. Többek között néhány bannercsere, egy hirdetési felület bérleti igénye banner készítéssel együtt. Na ez egy kis aprópénzt már jelent!<br />
<br />
Délelőttre csak ennyi, mert ma valami fenségeset akarok főzni, ami nem más, mint egy zúzapörkölt. <br />
A gépet nem is kapcsoltam le, mert éppen elindult rajta a vírusirtás. Hadd fejezze be, mert tavaly féléven belül kétszer szívtam meg és mind a kétszer a gép teljes újratelepítését jelentette. Ezt nem kívánom senkinek, de legfőképp magamnak nem. És irány a konyha! <br />
<br />
A szokásaimnak megfelelően felkészítettem a pörköltet. Beállítottam a hőfokot úgy, hogy csak szép lassan főjön és vissza mentem dolgozni.<br />
<br />
Alig pár kattintás és csöngetnek. Megyek a kapuhoz és látom egy felettébb csinos fiatal lány vár rám a kapuban. Parancsoljon hölgyem-szóltam a szemben állónak, miközben nyitottam a kaput. <br />
Köszönöm szépen, egy sorozatot szeretnék magamról-jött a válasz, miközben jöttünk befelé a műterembe. <br />
Milyen sorozatra gondol? <br />
A vőlegényemnek szeretném ajándékba. De sürgős lenne, mert két hét múlva lesz a szülinapja-nézett rám kedvesen mosolyogva. <br />
Rendben, de akkor a legrövidebb időn belül fotóznunk kell, hogy a retusra is legyen idő. <br />
És még valami: a kérdésemre, hogy milyen sorozatra gondol, csak félig kaptam választ. Csak azt árulta el nekem, hogy a vőlegényének lesz és, hogy sürgős a szülinap miatt, de azt is megtudhatnám, hogy mi legyen a műfaj? <br />
A barátnőmnek készített ön a nyár elején olyan képeket és azok nagyon tetszettek nekem. Valami olyasmire gondolok. Persze tudom, rólam egészen más stílusú képeket lehet készíteni, mert én ellenkező karakter vagyok mint ő. <br />
Ki a barátnője?- kérdeztem kíváncsian azt remélve, hogy ilyen kerülő úton majd csak meg tudom, hogy mi a kedves látogató igazi szándéka, már ami a fotózás műfaját illeti. És a válaszból valóban meg tudtam: <br />
A Fruzsi a barátnőm, akinek a mellplasztika után készültek a fotók-hangzott a válasz. <br />
Értem! Tehát akt sorozatot lesz szerencsém készíteni Önről. <br />
Igen. Már évek óta kacérkodom a gondolattal, de eddig nem volt bátorságom hozzá. De most, hogy a barátnőm képeit láttam, meg hogy tőle nagyon jó referenciát kaptam önről, így nyomban elhatároztam, hogy nekem is kell egy sorozat ebben a témában. Egyébként már huszonhárom éves vagyok és minden nappal romlik az esélyem ehhez a műfajhoz. <br />
Honnan a barátság a Fruzsival? <br />
A pécsi egyetemen tanulunk mind a ketten. <br />
Valóban, ő is beszélt erről-hagytam helyben a választ és nyomban át is tértem a feladatra. <br />
Most hogy készült? Mert az lenne a legjobb, ha azonnal kezdhetnénk a fotózást. Legalább egy próbasorozatot. A többit majd meg látjuk. <br />
Rendben, kezdjük-hangzott a lány válasza és már kezdett vetkőzni.<br />
<br />
Én közben átmentem a konyhába és kevés vizet öntöttem a pörkölt alá és meg kavartam. Vissza a műterembe, becsukva magam mögött a műterem és a konyha közötti átjáró ajtót, hogy a konyhai illatok ne rontsák a műterem levegőjét.<br />
<br />
Ekkor már a lány a tükör előtt állt egyetlen aprócska bugyiban és a haját igazgatta. Összefogta csikófarokba és kérdezte: így legyen, vagy így, mire kiengedte a hajtömeget, ami finoman omlott a vállaira. <br />
Mindkét variáció jó. Javaslom, hogy legyen így is, meg úgy is.<br />
<br />
OK. Hova álljak?<br />
<br />
És elkezdtünk dolgozni. A lány mintha nagy gyakorlattal rendelkezett volna, magától a jobbnál jobb pózokat adta nekem. Én meg csak nyomkodtam a kioldó gombot...<br />
<br />
Amikor a két Gb-os kártya betelt, valami égett szagot kezdtem érezni a csukott ajtón keresztül. <br />
Nyilván kevés vizet öntöttem a pörkölt alá- gondoltam magamban és kijelentettem, hogy sajnos nincs több memória, így be kell, hogy fejezzük a munkát. <br />
Az lenne a kérésem, hogy délután jöjjön vissza, hogy kiválogassuk a felvételeket együtt. Rendben-hangzott a lány válasza, miközben öltözött és már el is köszönt, hogy este időben vissza jöjjön.<br />
<br />
Én meg irány a konyha és a lábas teljes tartalmával a kuka. Egy erőteljes mosogatás, szellőztetés után készítettem egy kiadós tojásrántottát, miközben az izgatott, hogy milyenek lettek a lány fotói.Jámbor Vándorhttp://www.blogger.com/profile/14861876161270208852noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8544399818757228047.post-58655733655344243972010-02-21T10:00:00.001-08:002010-10-05T10:06:38.590-07:00<strong><span style="font-size: large;">Na tessék</span></strong> <br />
<br />
Na tessék! Ma ismét borongós nap van. Néha esik is. Az eső. Ebben csak egy a jó, hogy a ronda elkoszolódott havat elmossa. Mert egyébként olvad is. Lehet, hogy ettől, de nagyon álmos vagyok. Reggel ugyan kicsit korán keltem. Nem volt még hét óra. Rögtönöztem egy macskamosdást, begyújtottam a cserépkályhába, utána reggeli és kenyérsütés, meg főzés. Mert imádok főzni! De nagyon szeretek kenyeret sütni is. A nejemmel kötöttünk egy megállapodást, miszerint az övé a mosás, vasalás, takarítás, az enyém meg a főzés, kenyérsütés, meg a kályha. Három-három! Ez ám a szocializmus! Mindenkinek egyenlően. <br />
<br />
A cserépkályhát nem adnám semmi kincsért. Imádom! Amikor még nem volt, azt hittem az milyen macerás. Nem igaz. Reggel bekészítem a gyújtóst és egyszerre rárakom az egész napra való fát, (10-12 kg) meggyújtom, két óra alatt leég, lezárom és másnap reggelig ontja a meleget. Ez napi fél órai tevékenység. Közben hallgatom a híreket. Leginkább valamelyik TV Híradó jöhet számításba. Az MR1 csak addig, amíg vízszintes helyzetben vagyok. Meg az előbbit jobban kedvelem, mert olykor rá is lehet nézni az eseményekre, így biztosítva van, hogy ne felejtse el az ember a káromkodást se. <br />
<br />
A főzés? Azt szórakozásból csinálom, úgy mint a kenyérsütést is. Mindkettőnek meg van a maga története, hogy miért művelem. A főzést azért honosítottam meg hobbijaim között, mert az üzemi kaják sok esetben más sorsot érdemelnek. A kenyérsütés esetében többrétű a dolog! A nejemmel több esetben szemtanúi voltunk, hogy kétes külsejű emberek hogy fogdossák a bolt polcain kirakott kenyereket egymásután. Nem is beszélve, hogy mi kerül bele. <br />
Szóval, most már egy jó ideje sütöm a kenyeret. Ez ám az igazi! A múltkor a nejem hozott haza egy szeletelt kenyeret celofánba csomagolva, mert véletlenül elmaradt az itthoni sütés. Kibontottam és egy-egy szelet után összenéztünk...és hozzáfogtam egy kenyeret sütni. Erről is sokáig azt hittem milyen macerás. De így, géppel egyáltalán nem az. Mindössze tizenöt perc, amíg bekészítem és három óra múlva kiveszem a kész kenyeret, miközben a finom friss illat tölti be a konyhát. És tudom, hogy miből készült a mi kenyerünk és rajtam kívül más nem nyúlt hozzá.Jámbor Vándorhttp://www.blogger.com/profile/14861876161270208852noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8544399818757228047.post-84738979277880577792010-02-21T09:58:00.000-08:002010-07-29T00:15:50.180-07:00<strong><span style="font-size: large;">Még csak hajnali négy...</span></strong> <br />
<br />
<br />
Még csak hajnali négy. Kimentem a budira, hogy könnyítsek magamon, mert a hólyagom pattanásig feszült. Erre ébredtem. Igazán jól esett megszabadulni! Azután ismét be a paplan alá, hogy még egy jót aludjak, amíg a rádió ébreszt. <br />
<br />
A kezem észrevétlenül a szomszéd paplan alatt matatott. Nem utasítottak vissza. Rövid ideig tartott, amolyan félálombeli... Talán tíz perc, esetleg negyedóra. Életem egyik legszebb negyedórája! És még mindig nincs öt óra! Próbáltam elaludni, de nem ment. A fejemben mindenféle gondolatok zakatoltak és komolyan egy örökkévalóságnak tűnt e rövid idő, amikor végre megszólalt a rádió pontban hatkor.<br />
<br />
Hatóra van, az MR1 híreit hallják kedves hallgatóink-hangzott a kellemes női hang és belekezdett a hírek olvasásába. És ekkor ért a nem mindennapi meglepetés. A hírek minden mondata azt tudatta az ébredő országgal, hogy az elmúlt huszonnégy órában kit hallgatott ki a rendőrség, kit gyanúsított meg az ügyészség, kit helyezett előzetes letartóztatásba és a már ott levők közül kire hány évet kért az ügyész, mint letöltendő fegyház büntetés. És a nevekből, pozíciókból lehet tudni mindegyikük politikai hovatartozását.<br />
<br />
Hogy mi jár a fejemben ilyen hírek hallatán? Csak az, amit nem régen mondott közülük valamelyik „igazmondó”, hogy: az ő csapatuk csupa becsületes és tisztességes emberekből áll. Íme, ezek a hírek is azt bizonyítják... <br />
<br />
Inkább csináltam volna a negyedórából fél, vagy inkább egy órát. Valószínűleg örökké fogom bánni.Jámbor Vándorhttp://www.blogger.com/profile/14861876161270208852noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8544399818757228047.post-11383083945944396392010-02-21T09:53:00.000-08:002010-07-29T00:17:17.877-07:00<strong><span style="font-size: large;">Hogy mi jár a fejemben?</span></strong><br />
<br />
Jó kérdés! Vajon mi is járhatna a fejemben, amikor eddigi életem során hozzászoktam, hogy amit látok, hallok, érzékelek, az többnyire egyezik a valósággal. De amióta a böszmék böszméje mondja meg, hogy miért is jobb nekem ma annak ellenére, hogy a saját bőrömön érzem, hogy nekem bizony egyre rosszab, azóta kétségeim vannak. Kétségeim vannak, de nem az érzékszerveim miatt! Ám ők ezt nem veszik figyelembe, és levegővétel nélkül-fulladásveszélynek is kitéve magukat-akarnak meggyőzni a saját igazukról. Nem sok sikerrel!Jámbor Vándorhttp://www.blogger.com/profile/14861876161270208852noreply@blogger.com